2017 Gran Canaria: Edzőtábor
2017. Február 16.
Sok-sok várakozás után végre eljött az utazás napja! Nem szoktam ennyire várni az indulást, de ez az idei tél kitett magáért, remélem mire haza érkezem, alább hagy majd a tél szorítása. Az utóbbi évek horvátországi kiruccanásai után már nagyon vártam, hogy itt lehessek a kerékpárosok földi paradicsomában. A cirka 5000km-es utat 5-óra alatt tette meg a gép, ami viszonylag gyorsan eltelt a sporttársak kellemes társaságában. Egyedül azon izgultam, hogy a bicóm épségben érkezzen meg. Ennek érdekében nagyon alaposan becsomagoltam, a kimaradt részeket pedig ruhákkal töltöttem ki. Szerencsére nem volt semmi probléma, karcolás nélkül kaptam vissza a reptéren.
A sziget déli részén sikerült szállást foglalnunk, Arguineguin városkában, egy kellemes apartmanházban. Nagyon nagy könnyebbséget jelentett, hogy egy régi barátunk komoly helyismerettel rendelkezik, mert munkájából adódóan a telek nagy részét itt tudja tölteni. Így hát ellátott minket jó tanácsokkal, hogy melyek azok a körök, amiket mindenképpen érdemes bejárni. Ami itt kihívást jelent az az, hogy lényegében nincs sík terep, így a regeneráló edzés kivitelezése nem olyan egyszerű feladat. Egy 1 órás parti bringázás is tartalmaz 4-500m szint különbséget! Az időjárás nagyon kellemes 15 és 25 celsius fok között alakul január-február hónapban, így a rövid mez és nadrág bőven elegendő, esetleg egy mellénnyel és kartyűvel kiegészítve. Azt már otthon eldöntöttem,hogy okosan osztom be az erőmet, és nem nullázom le magam az első 3 napban. Tekintettel a sziget adottságaira, két nap tekerés után mindig tartottam egy pihenő napot. Nem olyan egyszerű dolog ez egy ilyen hihetetlen természeti környezetben.
Az egyik kihagyhatatlan kis hegyi falucska Ayacata 1200m magasan fekszik, több főút találkozási pontján. Többször jártam itt a 2 hét alatt, szuper hangulata van a helynek, az teljesen átlagos, hogy a helyi vendéglő előtt 30 karbon országúti kerékpár parkol. Ugyanis innen lehet megmászni a sziget legmagasabb pontját az 1949 m magas Pico-t. Én ezt a túrát utolsó előtti napra időzítettem. A csúcsról hihetetlen kilátás nyílik a környező hegyekre. Ezeknél magas hegyeknél nemcsak a mászással kell számolni, hanem érdemes a leejtőre is tartalékolni az erőből. Az út minősége nem mindenhol tökéletes és a szerpentinek mindig tartogathatnak meglepetéseket.
Egy ilyen fárasztó nap után jól esik az óceánban megfürdeni, ami nem utolsó sorban elősegíti a regenerációt is. Ebben az időszakban 18 celsius fokos a víz, ami még éppen alkalmassá teszi a fürdőzésre.
A szigetnek hihetetlenül kellemes és nyugodt hangulata van, az autósok maximálisan türelmesek, itt simán belefér, hogy két kerékpáros egymás mellet halad, senki sem dudál, kivárják azt a pontot, ahol biztonságosan tudnak előzni.
Az élelmiszerek nem kerülnek többe mint itthon, viszont a választék gazdagabb és a minőség is magasabb színvonalú, Mi sokat főztünk magunkra, hát nem is fogytunk semmit a tábor alatt. Ilyen körülmények között gyorsan repül az idő, de szerencsére a kilométerek is: a 13 nap alatt 37-órát töltöttem a nyeregben és szűk 1000km-t tettem meg. Nagyon kellemes élményekkel gazdagodtam és jó lenne ha újra el tudnék majd látogatni a szigetre, esetleg a családdal együtt.
Üdv:András"