2016 Duna Maraton
Kovács András
2016. Július 15.
András beszámolóját olvashatjátok az idei Duna Maratonról: "Ezt a versenyt már nagyon vártam, a tavalyi extra meleg után jól esett emberibb hőmérsékletben versenyezni. Az idei kezdeti zökkenők után most már szuper versenysúllyal és elég jó formával álltam rajthoz. A taktikát nem részletezem, mert az nem változott :), Balázsra kell ragadni, és aztán majd adja magát a többi. Tavaly már a legelején úgy akadtam le, mint a kabátgomb... De idén nem, és még azt is lehetett tesztelni, hogy mit tudunk a hosszú távosokhoz képest, ugyanis együtt rajtoltunk.
Szépen haladtunk velük az első emelkedőn, ezt jó előjelnek vettem, de mivel nem akartam idő előtt kinyírni magam, hagytam hogy távolodjanak. Még lehet, hogy ez is sok volt egy kicsit, de nagyon élveztem, hogy újra együtt tekerhetek azokkal a srácokkal, akikkel pár éve még ugyanazon a távon nyomultunk. A mérsékeltebb tempótól hamar helyre jöttem és fejben már készültem a dobogókői mászásra, amit idén végre ismét a szerpentinen, a fák között kellett megmászni. Balázs jó szokásához híven teljes nyugalommal megállt az egyik frissitő pontnál kulacsot tölteni, ilyenkor általában néhány perc után megjelenik de most hiába várom nem jön, Pap Attitól tudom meg hogy defektet kapott. Ennek nagyon nem örülök mert azt a dinamizmust amit ő tud produkálni egyedül nagyon nehéz össze hozni. A haladós kezdést mire kipihentem jó sokan utól értek, a sípályát sok ismerős arcal kezdtem meg, innentől viszont már nem lehetett spórolni, nyomni kellett, mert különben eldől az ember. A jó versenysúlynak köszönhetően minden komolyabb erőlködés nélkül szépen haladtam, nem is jött velem senki, csak én szedtem össze az embereket és még csak rosszul sem esett. Fent a frissítő zónában megtöltettem a kulacsomat, és meglepődve konstatáltam, hogy még kolbásszal is kinálják a megfáradt versenyzőket, ennek örömére egy falatot sem ettem, inkább a saját zselémből nyomtam be egyet és robogtam lefelé. A verseny kétharmadánál jöttek a hullámos részek, innen kb. még egy óra volt hátra, taktikázásnak itt már helye nincs, haladni kell. Utol is értem egy Master2-es ellenfelet és lendületből haladtam tovább, próbáltam úgy tenni mintha lennének még tartalékaim, szerencsémre elhitte és nem próbált velem jönni:)
Az utolsó durva emelkedőt még kitekertem valahogy, de nagyon rosszul esett, mint utólag kiderült 30%-os volt. Nem csoda, hogy majdnem leájultam a bringáról... A vége elég fantáziátlan volt, a városban kellett tekeregni, majd néhány lépcsősor után a Duna-parton, az irdatlan szélben, a bringaúton préseltem ki magamból az utolsó energiamorzsáimat. Annak ellenére, hogy idén egyértelműen jobb vagyok mint tavaly, "csak" az ötödik helyet sikerült megszereznem. Ez köszönhető annak, hogy egyre többen készülnek tervszerűen, wattmérővel, edzői segítséggel és ne feledkezzünk meg Hasenfratz Petiről, aki megunta a tétlenséget és idén jól odapirít nekünk:) A következő derby a Bükk maraton lesz, addig van idő kipihenni az eddigi megpróbáltatásokat és még egy rövid nyaralás is belefér:)! A verseny számokban:3óra8p-65km,160-átlag pulzus,172-max. Üdv András! "