2018 Saltzkammergut Trophy

Egy hirtelen ötlettől vezérelve beneveztem erre a versenyre, balga módon arra gondoltam, hogy majd bringázok egy kellemeset.Micsoda naív gondolat volt ez a részemről, egy jó nagy ferdítéssel a táv kétharmadáig talán még kivitelezhető lenne, de onnan van még 70km... A specifikus felkészülés kivitelezhetetlen volt számomra, mivel három héttel a rendezvény előtt neveztünk be csapatársammal Fedor Pistivel és Papp Attival.A fő probléma az volt, hogy nekem a vasárnapi hosszú edzéseimen bőven elég négy órát mennem, de a Saltzra ez édes kevés.Én azt a variációt választottam, hogy annyit megyek, amennyi a Salzra kevés, középtávra pedig sok... :) Ez lényegében annyit jelentett, hogy egyszer mentem négy óra negyven percet montival, egyszer pedig hat és fél órát országútival, ami négy dobogókőt tartalmazott.Az időjárással szerencsénk volt, kellemes, napos időben volt részünk, néhol még túl meleg is volt, de ez még mindig jobb, mint megfagyni 1400m-en.Ami számomra a legnagyobb nehézséget adta az az volt, hogy indulás előtt egy héttel nagyon durva és alattomos fogfájással kellett szembe néznem, ami kétségessé tette az indulás értelmét.Az orvosom semmi olyan egyértelmű jelet nem talált, ami alapján beavatkozhatott volna, így maradt a kivárás. Sajnos ez a probléma erősen befolyásolta az étkezésemet és a pihenésemet is, ezek a tènyezők pedig a jó teljesítmény alapját képezik. A hajnali kelés könnyen ment, mivel szinte el sem tudtam aludni a kínzó fogfájásom miatt. Annyi szerencsèm volt, hogy legalább tekerès közben nem fájt különösebben a fogam.

A rajt a szokásos hajnali 5 órakor volt. Ez azèrt fontos, mert így a lassabb versenyzőknek is van esèlyük világosban beèrkezni. A hihetetlen hangulatot az is fokozta, hogy a helyiek felkeltek csak azért hajnalban, hogy a házuk előtt elhaladó mezőnynek szurkoljanak. Az első emelkedőn mèg menet közben kellett programoznom a Brytonomat, mert elfelejtettem összehangolni a pulzusmérőpántommal.De nem volt gond, a 13 órába ez is belefért. Egy ennyire hosszú versenyen csak az első pár órában kell odafigyelni az intenzitásra, kèsőbb már csak nèha kell èsznèl lenni, hogy szükségtelen rángatásokba ne keveredjen az ember.Az eves-ivás tekintetében nekem már könnyű dolgom volt, pontosan tudtam, hogy mire kell odafigyelnem. Èn szemèly szerint szinte egyáltalán nem iszom izót, mert ilyen hosszú versenyen nem bírja a gyomrom. Vègig vizet ès kólát ittam, ez tökéletesen bevált, nem is volt gondom a gyomrommal. Ami nem várt esemény történt, az mindösszesen annyi volt, hogy egyszer meg kellett állnom elvègezni a nagydolgom. Ez egèsz biztosan azèrt volt mert, a fogam miatt nem a megszokott módon ètkeztem. A verseny közben vègig a magammal vitt high5 zselèt fogyasztottam, amit protein szelettel pótoltam, ezen kívül a frissítő zónákban a sós èteleket favorizáltam. Szuper kis kiflikarikák voltak sült zsírral megkenve, ez nagyon jól esett egy kis kolbásszal és sajttal megspèkelve. Nagyon fontos az ilyen hosszú terhelèsnèl, hogy nem szabad megvárni az ehsègèrzetet, amikor mód van rá, enni kell!!!

A pálya többnyire sotteres utakból állt, de azèrt szerencsére voltak èlvezetes, techinkás DH szakaszok is. Itt könnyedèn kerültem ki az osztrák versenyzőket, látszott rajtuk, hogy szinte mindig dózerúton bringáznak.Húzósabb holtpontom nem volt, egyedül a saltzbergi mászáson èreztem azt, hogy ennek az emelkedőnek sosem lesz vège. Aztán persze csak felküzdöttem magam valahogy a tetejére. Innen mèg volt egy hètszáz szintes mászás, plussz kèt db száz körüli. Az utolsó 30 kilómétert egy lengyel ès egy osztrák sráccal kiegèszülve tettem meg. Szèpen összedolgoztunk, segítettük egymást.

A befutó előtt megbeszèltük, hogy nem spirntelünk csak át gurulunk együtt a cèlvonalon. A 2006-os időmet fèl órával sikerült megjavítanom, ami abszolút elfogadható. Szèp emlèkkènt gondolok vissza erre az eseményre, jó ötlet volt belevágni. Ismét kiderült, hogy bármire kèpes vagyok, ha kellően ráfókuszálok.

Üdv:András"