2018 Bakonyerdő Maraton
2018. Május 05.
A tavalyi szèp emlèkek mèg èlènken èlnek bennem ezzel a versennyel kapcsolatban. Sikerült nyernem, èlmènydús, izgalmakkal teli menet volt.Amit a szezon elején sejtettem, az már bebizonyosodott, mègpedig idèn sokkal keményebb ellenfelekkel kell számolnom, mint tavaly. A szokásos rajt előtti rutin flottul ment, ebben ès az utazásban nagy segítséget kaptam Nóritól ès Lacától, amièrt nagyon hálás vagyok nekik!
Rajt után színte egyből elkezdődött a fiatalok rèszèről a tüzijátèk, ami elég durva tempót eredmènyezett.Itt volt Rajmund, Vizdák Jani, Berkes Jani, Ilias, Fekete Zsolt. Ők mind komoly teljesítményre kèpesek, èrdemes rájuk figyelni. Az első mászás vègère Zsolt ès Jani meg is lèpett, az ő tempójuk nekem sok volt. Nem is lett volna èrdemes erőltetni! Ilias ritmusa mèg èppen elfogadható volt számomra. Az első kőröshegyi mászást már Rajmunddal ès kèt másik sráccal kiegèszülve kezdtük meg. A hegy tetejéhez közeledve fokozódott a tempó, Rajmunddal egy komoly sprinttel döntöttük el ki kezdheti meg elsőként a DH szekciót. Nem hagytam magam, èreztetni akartam vele, hogy most nem fogom olcsón adni a bőröm.
Fantasztikus ez a lejtő, imádom minden mèterèt!!! Mire leèrtem az aljába, már csak egy srác volt mögöttem! Meg is dicsèrt, hogy milyen szuper tempóban jöttünk le. A Cuha patakhoz egy brazil sráccal èrkeztünk meg, aki igen csak jó kondiban volt. Nèhány átkelés után utolèrt minket Rajmund ès lendületből haladt tovább. Fèlelmet nem ismerve száguldott át a patakokon, èn nem akartam ekkorát kockáztatni, inkább picit lemaradtam. Innen kb. öten haladtunk, Rajmund nem tudta magát türtőztetni ès hangosan fejtette ki nemtetszését a tempónkkal kapcsolatban. Meg is kèrdeztem tőle, hogy milyen kedèlyjavítót szed... A második kőröshegyi mászásra már csak hárman maradtunk, Rajmundnak ès a másik sporinak már soknak bizonyult a terhelés... Ez egy új szakasz volt, szerintem egy picit így könnyebb volt, mint a tavalyi variáció. A tetőn lèvő frissítő pontnál megálltunk, de Ilias száguldott tovább. Nagyon nagy erőket kellett mozgósítanom, hogy utolèrjem. A kísèrőm nem is bírta a hajszát ès a gyors dózerúton leszakadt rólam. A drámát fokozta az is, hogy elhagytam az egyik zselèmet, így a frissítőponton felvett banánnal ès műzliszelettel kellett gazdálkodnom. Ilias-szal azon tanakodtunk, hányadikok vagyunk, èn èreztem, hogy Vizdin kívül lehet mèg más is előttünk. Sajnos nekem volt igazam, így kettőnk közül csak egyikőnknek volt hely a dobogón... Itt már kezdett görcsölni a combom, mondtam is Iliasnak, hogy kezdem a vègèt járni. Nagyon sportszerű volt velem, nem csak, hogy biztatott, mèg lökött is rajtam egyet. Ilyen gesztusokra nem sokan kèpesek!
Az utolsó meredek rèszen minden erőmet összeszedtem ès felsprineltem, így kis előnyre tettem szert. Erre nagyon nagy szükségem volt, mert az utolsó ösvényen irdatlan nagyot estem!!! Utólag elemezve, egy belógó gyökérbe akadt bele a lábam ès lendületből csapódtam a talajba. Ordítva pattantam vissza a bicómra, szemüvegem törött lencsèjèt hátrahagyva! Zavart állapotban haladtam át a cèlvonalon harmadikkènt.
Kemény, fèrfias küzdelem volt ez a javából!!! A számok is ezt mutatták utólag: 166 lett az átlag pulzusom a bő három órára.
Üdv:András"
Fotók: Attila Zoboki