2017 Zselic maraton

A szezon első versenye...

A tavalyi betli után mindenképpen többet vártam magamtól. Kis hezitálás után a középtáv mellett döntöttem, első versenynek elég volt a bő két óra.A jó előérzetem nem volt alaptalan: lényegében nem is hagytam abba a tavalyi szezont, pihenő nélkül kezdtem el az idei évet, és a jól sikerült edző tábor után éreztem, hogy egy szinttel feljebb tudtam lépni. Nagyon lényeges volt a kint elvégzett munka, de ami egy óriási lökést adott, az az, hogy láttam a majdnem profi barátaim hozzáállását a munkához, és az a lelkesedés ragadt át róluk rám, ami az utóbbi tíz évben lekopott rólam! Különösebben nem pihentem rá a versenyre, lényegében a munkából jöttem el, a szó mind két értelmében.

Papp Attila barátommal érkeztem, ő is középtávra nevezett mint én. Itt volt Balázs is, aki Petivel érkezett, most már mindegyikőnk m2-s kategóriába tartozik, így le tudtuk mérni verseny körülmények között, mit tudunk egymáshoz képest. Az időjárás és a pálya állapota is ideális volt, a mezőny nem volt túl erős, de első versenynek megfelelt.

Rövid melegítés után álltam be a rajba és pontban 9:30-kor el is dördült a startpisztoly. Szerencsére lassú rajt volt, így volt két percünk ahhoz, hogy felvegyük az üzemi hőfokot. Nem kellett sokat várni és az ifjak el is kezdtek akciózni. A probléma csak az volt, hogy köztük volt Kőszegi Krisztián is, aki ebben az évben már a mi korosztályukba tartozik, így gyorsan el kellett döntenem mit lépek. Úgy gondoltam, nem veszek részt a korai adok-kapokban, inkább a verseny második körében támadok.

Szépen, egyenletesen haladtam, pontosan éreztem mi az a maximális tempó amit végig tartani tudok. A második kör elején láttam meg Krisztiánt az egyik frissítő zónában, ahogy a gépével babrál. Ezen a ponton tudatosult bennem, hogy minimum dobogós pozícióban vagyok, és ez az érzés felvillanyozott, erőt adott a további küzdelemre. Szépen haladtam, folyamatosan értem utol az embereket és fizikailag is rendben voltam. Biztos voltam benne, hogy tartani tudom a pozíciómat, ha koncentrált maradok. Az utolsó húsz percben láttam meg Balázst és egyértelmű volt, hogy maximális erőbedobással halad. Innentől max. tempóban közlekedtem, semmi kedvem nem volt a végére hagyni a küzdelmet. Kiváló iramban haladtam, nagyon tetszett a verseny, a pálya lendületes és élvezetes volt, különösebb kihívást nem jelentett rajta max. tempóban haladni. Ahogy közeledett a vége, egyre szuperebb hangulatba kerültem. A befutó sima volt, már nem veszélyeztette senki a helyezésemet, így sikerült megszereznem a kategóriám első helyét, és talán még nagyobb örömmel töltött el az, hogy abszolútban is sikerült felérnem a dobogó harmadik fokára!

Kiváló kezdése ez az évnek, bizakodásra ad okot, folytatom keményen az elkezdett munkát, és remélem nem ez volt az utolsó szép eredményem ebben a szezonban.

Üdv:András"