2017 Várgesztes Maraton
2017. Május 14.
Az idei harmadik bevetés!
Az utóbbi két versenyen megtapasztalt jó formám után, pozitív hangulatban vártam a folytatást. Az edzéseket következetesen végeztem el, nem csökkentettem a mennyiségen a verseny hetében sem, tettem a dolgom, minden napomat jól megterveztem.Csak az a fránya eső nem hiányzott, -főleg nem ilyen mennyiségben-, bár hamar tudatosult bennem, hogy a saras, csúszós pálya igazából fekszik nekem. Csak hát a bicót sajnáltam nagyon. Vasárnap szuper idő volt, kellemes nyárias hőmérséklettel. A rajtban legalább húsz percet ácsorogtunk mire elindítottak minket.
A mezőny azonnal komoly tempót diktált, éppen azon határon voltam, ami ilyenkor szerintem nekem az észszerű maximum. A nagy bajnok Berkes Jani is kontrollálható távolságban volt, ez számomra megfelelő volt, arra koncentráltam, ne lőjem el az első kört és maradjon muníció a másodikra is. A pálya lendületes volt, sok gyors szakasszal, így sokkal szerencsésebb volt bolyozni, össze is álltunk néhányan, Specziár Viktorral kiegészülve. Szépen haladtunk, szuper átlaggal, kb. a kör felénél egy lendületes rész után jött a legmeredekebb emelkedő, ami mindenkiből sokat kivett, de még éppen érdemes volt kitekerni. Ha jól emlékszem, Jani ezután kezdett lemaradni, ellenben Viktoron látszott a motiváltság. Tudtam, hogy őt komolyan kell venni, mert igen jól képzett versenyző és nem érdemes sprintre menni vele, mert 10-ből 9-szer biztos az övé a győzelem.
Együtt kezdtük meg a második kört, a meredek szakaszokon nem is volt problémám, ellenben egy hosszú lapos emelkedőn eltávolodott egy ifjú versenyzővel együtt. Nem lettem ideges, kitartóan üldöztem őket, és egy pocsolyás, trükkös részen el tudtam menni mellettük, majd a következő technikás gyors dh szakaszon le is szakadtak rólam. Sajnos az örömöm nem tartott sokáig, mert egy kanyart benéztem és vissza kellett fordulnom, így simán fel tudtak zárkózni. Kezdődött minden elölről, és egyértelmű volt, hogy ha a vége előtt nem tudom leszakítani, a befutónál már könnyen bedarál... A drámai feszültséget még az is fokozta, hogy Viktor szólt, hogy a hátsó gyorszáram lelazult és csak fityeg a tengelyen. Ajánlotta, hogy nyugodtan álljak meg, legalább lesz miért igyekeznem, de nem éltem az általa felajánlott gáláns lehetőséggel, inkább kockáztattam, és mivel átütő tengelyes az új Big Nine, úgy gondoltam nem fog kiesni a hátsó kerék. Innentől az lebegett a szemem előtt, hogy minél előbb meg kell lépnem, mert ahogy közeledünk a befutóhoz, úgy fogy azesélyem Viktorral szemben. A katlanos, ragadós rész kapóra jött, Viktor sportszerűen elengedett innentől nyélen mentem, amit ő már nem tudott tartani. Második helyen futottam be a belga Wouter Cleppe mögött. Ő utána nem szégyen másodiknak lenni, Magyarországon bárkinek komoly ellenfele tud lenni! Beszédes, hogy nem csak a kategória első helyét szerezte meg, hanem az abszolút középtávot is megnyerte, és ha ez nem lenne elég, akkor az első köre gyorsabb volt, mint a rövid táv győzteséé!!
A következő verseny néhány nap múlva a Bakony Maraton lesz, addig már csak az a dolgom hogy kipihenjem magam!
Üdv:András"
Fotók: Máhr Attila, Mikula Gábor