2017 Faget Maraton Kolozsvár

Néhány hete kaptuk az információt,hogy Kertész Levente a verseny fő szervezője meghívott minket Kolozsvárra. Így pár napra élvezhettük a vendégszeretetüket, amit utólag is nagyon köszönünk neki! Bevallom őszintén,hogy a verseny hetében lehullott csapadék kellőképpen elvette a kedvem, de Vas Peti agilis fellépésének köszönhetően nem futamodhattam meg, és milyen jól tettem… Szombat reggel indultunk, viszonylag gyorsan, kb. 5 óra alatt érkeztünk meg Kolozsvárra. Út közben sokat esett az eső, de nem izgultunk, mert Viktor és Scele egy nappal előbb megérkezett, bejárták a rövid távot, és szuper száraz pályáról számoltak be. A szállásunk a Pami Hotelben volt, egy nagyon kellemes helyen, igényes szobákkal, finom ételekkel.Nagy köszönet jár ezért Leventének!

Korán nyugovóra tértünk, de sajnos éjszaka megjött a nem várt eső, ráadásul bőségesen, órákon keresztül szakadt. Gyors reggeli után siettünk ki a rajt-cél területre, picit meg is nyugodtunk, mert kezdett felszáradni az aszfalt. Naiv módon arra számítottunk, hogy a terep állapota sem lesz olyan vészes. Rövid melegítés után beálltunk a rajtba, ahol a többi versenyzőtől tudtuk meg, hogy lerövidítették a távot 50km-re, mert egyes szakaszait teljesen elmosta az eső. A rajt intenzív volt, jól haladtunk, mindössze egy-két hirtelen fékezés borzolta a kedélyeket.

Leginkább Petire akartam figyelni, tenni rá a kereket, amíg csak lehet. Ahogy kezdett meredekebb lenni az emelkedő, vártam, de nem jött. Néhány perc után megláttam György Leventét, de felmenni rá nem tudtam, meg nem is akartam kicsinálni magam az első fél órában. A saras versenyeken érdemes tartalékolni, mert ilyen körülmények között egy mély pont könnyen a verseny végét jelentheti. Meglepő, de igazából élveztem a pályát annak ellenére, hogy bokáig ért a sár. Az új Big Nine ilyen forszírozott körülmények között is szuperül tette a dolgát, nem szedte fel a sarat, nem kapta fel a láncot, igazából mindig azt csinálta, amit én akartam.

A pályakijelölés sajnos kódolta az eltévedést, helyenként meg kellett állni és megvárni a helyi versenyzőket, akik ismerték a környéket. Résen kellett lenni folyamatosan. Jó volt a kedvem, jól is haladtam, csak a technikát sajnáltam nagyon. 35km-nél járhattam amikor ismerőssé vált a terep, ugyanis a bemelegítést a pálya utolsó szakaszán csináltuk, így tisztába voltam az utolsó pár kilométerrel. Ekkor tudatosult bennem,hogy néhány kanyar múlva itt a befutó. A végén már semmi érdemleges nem történt, György Levi már be érkezett, így első már biztosan nem lehettem.

Nem is úgy érkeztem, hogy lehet esélyem az erős mezőny miatt. Kérdeztem Leventét hányadik lett, mondta,hogy van egy kis hiba az eredmény listában, de már intézkedett… Sajnos jött a rossz hír, hogy Petit látták a pálya szélén ülni, mert nagyot bukott. Gyors információszerzés után kiderült, hogy nincs nagy baj, de egy kocsinak kell lehoznia, majd megtudtuk, hogy bevitték a kórházba, mert a térde csavarodott ki. Kis szervezkedés után rohantunk be hozzá az ortopédiára, hála Szász Sanyinak, aki segítségünkre volt. Bent már mondták,hogy nincs törése,viszont komoly fájdalmai vannak, úgy néz ki porc sérülést szenvedett. Röntgenezés és egy gyors konzultáció után elengedték.

Visszamentünk a rajt cél területre, ahol az a jó hír fogadott, hogy második lettem Levente mögött. Hatalmas öröm volt ez számomra, abszolút nem számítottam ilyen jó eredményre. A díjátadó ceremónia egy szomszédos hotelben volt kellemes környezetben. Szuper díjakat kaptam, többek közt vásárlási utalványt, készpénzt, egy karton gélt, pólót, 8-doboz vitamint, egyszóval nem fukarkodtak a szervezők. Az itthoni megszokott nyeremények sokszorosát osztottak ott ki. Összességében kellemes élményekkel tértünk haza, még akkor is ha több nem várt eseménnyel kellet szembenéznünk, mint amire előzetesen számítottunk. Ha rajtunk múlik, jövőre is biztosan visszatérünk.

Üdv:András"

Fotók: Portik Lóránt