2017 CrossKovácsi
2017. Június 11.
Ezek a szombati versenyek nem egyszerűek, egy egész heti meló után közvetlenül rajthoz állni, hogy is mondjam: elég feladatos... Viszont a sűrű idei kezdet okozta fáradtságot jól kipihentem és még vasárnap el tudtam menni kedves barátommal Bánfalvi Gyurival egy jó kis Kab-hegy körre. Igen kemény kis bringázás lett, 130km-t mentünk és majd 1500m szintet gyűjtöttünk össze, 30km/h átlagsebesség mellett. Az utolsó héten komoly edzésmunkát már nem végeztem, az volt a célom, hogy a reggeli fittségi indexem stabilizálódjon. A bemelegítést nem vittem túlzásba, mentem egyet a felvezető körön. Pont elég is volt, úgy is mindig a depóban dekkolunk majdnem fél órát..
A rajtom jól sikerült, könnyedén mentem el az elejével, jók voltak a lábaim, szépen haladtunk. Az M3-as versenyzők a bajnoki trikóért küzdöttek közép távon,így én első sorból nézhettem a vérre menő küzdelmüket.
Nem tudom, hogy én milyen leszek hét év múlva, de ezek az 50 év-feletti srácok :) olyanok voltak, mint a kamaszok: nem kímélték egymást, kő keményen meccseltek már a legelejétől. Nem sokon múlott, hogy nem a kórházban kötöttek ki.Jocó hamar megunta az esetenként ön- és közveszélyes manővereket és ellépett tőlünk, nem tartottam vele, úgy gondoltam, hogy utol fogom érni. Szépen haladtam, kísértem a M3-as bajnokaspiránsokat, Balogh Zsolt és Egei Tamás személyében.
A tempójuk megfelelt nekem, néha még egy picit le is maradtam tőlük. Viszont Józsit egy idő után már nem láttam és éreztem,hogy rá kell kapcsolnom különben nem fogom utolérni. Jól bírtam a terhelést, szépen gyorsultam, a szokott emelkedők így teljesen más arcukat mutatták. Azok a részek, amiktől meg szoktam rogyni, most nem tudtak térdre kényszeríteni. Maximális tempóval haladtam, sok embert értem utol, de Józsi háta csak nem akart felbukkanni. Bíztattam magam és nem adtam fel, az utolsó pillanatig küzdöttem, de sajnos nem sikerült szépítenem, így másodikként értem célba.
Utólag persze elemeztem a teljesítményem, ami sokkal jobb volt, mint az elmúlt években, de a hajrát későn indítottam és így az utolsó 45perc már kevés volt ahhoz, hogy a hátrányomat ledolgozzam. Kicsit csalódott vagyok, de meglepett nem, ez a pálya számomra tagolt és nehéz, ha picit hosszabb lett volna, talán sikerül győznöm. Hogy a következő verseny melyik lesz még nem egyértelmű, csak az, hogy folytatni kell az elkezdett kemény munkát.
Üdv:András"