2017 Bakony maraton

Igencsak felpörögtek az események az utóbbi hetekben: verseny, verseny hátán, minden hétvégére jutott egy kis szösszenet, ráadásul még egy egész hét sem telt el és már kezdődik újra a buli........

A reggeli fittségi mutatóim a béka segge alatt, ezen mondjuk egy cseppet sem csodálkoztam, nem is engedtem meg magamnak, hogy a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítsak neki. Az a megtiszteltetés is ért, hogy Mikusz rám bízta a csapatsátor szállítmányozását, amit nem utasíthattam vissza... Nedi csapattársammal utaztunk le a helyszínre, szerencsére sok meridás már lent volt és együttes erővel hamar fel állítottuk a bázist. Gyors melegítés után be is álltunk a depóba, és elkezdtük a leltározást :). Itt volt Berkes Jani, Tóth Rajmund, Vastag Szabolcs, azok közül, akik esélyesek voltak a dobogóra.

Rajt után nem volt kérdés, hogy Janira kell tenni a kereket. Szépen haladtunk, én szokás szerint maxoltam a kezdeti terhelést, mit sem törődve a későbbi lehetséges következményekkel. Weingartner Balázs is velünk tartott, de nem tudott vezetni, mert épphogy bírta a tempót. A Kőris hegyre együtt értünk fel, itt előre álltam és megkezdődött a száguldás. Tudtam, hogy az a biztos, ha én vagyok elől, akkor a saját tempómban tudok haladni. Mire leértem a hegy aljába, nem is volt mögöttem senki. Szerencsére azonnal rá tudtam kapcsolódni két fiatal versenyzőre és együtt kezdtük meg a tempós részt. Jani viszonylag hamar felzárkózott rank, de Balázsnak már erre nem volt esélye. Hihetetlenül érdekes volt, hogy egyik pillanatban a homokos pampákon száguldunk és néhány pillanat múlva, az erdőbe fordulva, már az óriás pocsolyákat kerülgetjük. Jani nagyon agilis módon vette kezébe az irányítást és hangsúlyozta, hogy ha nem dolgozunk össze, fel fognak ránk érni az üldözőink. Ennek a versenynek a nagy érdekességét a Cuha patakon való átkelések adják. Itt mindig történik valami, lendületes, tempós szakasz és a patak meder nagyon csúszik.

Jani nagyon bátran rongyolt át ezeken a részeken, ami nekem nagyon félelmetesnek tűnt. Szegény defektet is kapott az egyikben. Felemás volt ez számomra, mert még nagyon sok volt hátra és egyedül nehezebb jó tempót menni. Persze nagy előnyhöz jutottam ezzel, de innentől nekem kellett átvenni a szerepét és összerántani azokat, akikkel éppen együtt haladtam. A múltkori gyorszár lelazulás után, mára is jutott egy kis technikai probléma, ugyanis a hátsó váltómba beleállt egy ág, ami először csak kattogott, de sajnos egy idő után elemelte a láncot a kazettától és üresben tekertem. Nem volt mit tenni, meg kellett állnom és orvosolni a helyzetet. Viszonylag gyorsan ki tudtam húzni és siettem tovább. Azon dolgoztam, hogy visszaküzdjem magam az előttem haladókra még mielőtt engem ér utol valaki. Kb 5 km-el a vége előtt éreztem, hogy a görcs kezdi megfogni a lábaimat, így kénytelen voltam visszavenni a tempóból és pörgetni kezdtem sok folyadék bevitel mellett.Tudtam, ha nem gyorsítok bele, biztos utol fog érni valaki, amit nagyon nem szeretnék. Ezen a ponton eldöntöttem, nem hagyom, hogy az érzéseim eluraljanak, és annak ellenére, hogy úgy éreztem, elszakadnak az izmaim, kemény nyomatásba kezdtem. Az utolsó kis rövid, kemény mászás után már tudtam, hogy meg lesz az áhított győzelem. A befutó előtt egy szuper katlanos részben még leszáguldottam, és néhány méter után áthaladtam a célvonalon.

Hihetetlen euforikus érzés lett rajtam úrrá, nagy gátak omlottak össze bennem! A verseny szorosságát helyesen mértem fel, mert Rajmund egy percen belül meg is jött. Jövő héten Szilvásvárad Maraton lesz, igen kemény mezőnnyel. Úgy gondolom, ott dobogóra kerülni legalább olyan kemény meló lesz, mint itt nyerni!

Üdv:András"