2017 Duna Maraton

A Top maraton sorozat második fordulója. Egy igen nehéz verseny, mindig nagyon meleg van és a pálya vonalvezetése is komoly felkészültséget igényel. Lényegében kisebb megszakításokkal Dobogókőig emelkedik az út. Becsületesen készültem erre a versenyre, a háromhetes ciklus utolsó hete 16 órás lett, amit egy három napos blokkal fejeztem be. Ez lényegében annyit jelent, hogy az utolsó pénteken, szombaton és vasárnap 2-3-4-órás edzéseket tartottam magamnak, így zártam a felkészülésemet. A verseny hetében már csak annyit bringáztam, amennyi jól esett.

A verseny előtt nem melegítettem egyáltalán, mert szokás szerint a tűző napon vártuk az indulást. A rajt után öt perccel már éreztem, hogy fáradt vagyok. Ugyan a lábaimmal nem volt semmi gond, de egyszerűen nem volt meg bennem a kellő vitalitás. Az első fél órában kb 4-5-hely környékén haladtam és nagyon nehéz volt bizakodónak lennem úgy, hogy hiányzott az erő. A kánikulában a koncentráció mindenkinek nehezére esett, volt komoly bukás is már viszonylag az elején. Szegény Zorán a pályán ült és várta a mentőt, igen csúnyán nézett ki a térde, látszott rajta, hogy nagy fájdalmai vannak. Először Kőszegi Krisztiánt értem utol, majd nem sokra rá Hasenfrantz Petit. Innentől normál tempóban haladtunk tovább. Már nem volt messze a Dobogókői sípályás mászás, amit megrogyva kezdeni nem szerencsés. Négyen-öten álltunk össze, itt volt Vas Peti barátom és Vastag Szabi is felzárkózott a csoportunkra. Jó volt az ismert arcokkal együtt haladni, velük kezdtem meg a verseny legkomolyabb emelkedőjét. Az ilyen terheléseknél mindig kiderül, hogy ki mire képes valójában. Nekem fekszenek ezek a durva emelkedők, itt nem lehet különösebben taktikázni, az emelkedő megvallatja a versenyzőt. Jó tempóban értem fel a hegy tetejére, ahol kedves barátom Várhídi Zoli frissített, ami óriási segítség volt részéről. Közölte velem, hogy 2,5 perce vagyok lemaradva Berkes Janitól és Papp Atti is előttem van még.

Bizakodva vágtam neki a verseny második felének,mindenképpen javítani szerettem volna a helyezésemen, nyomtam, ahogy tudtam,, de csak nem értem utol senkit. A táv végén volt néhány nem hosszú, de nagyon meredek rész, ami majdnem kifogott rajtam. Épp hogy ki bírtam tekerni ezeket a kis húzódásokat. Esztergomban már gondoltam, hogy nem tudok szépíteni a sík részeken.

A befutó után tudtam meg, hogy Attilát kisebb baleset érte, így kiállni kényszerült. Nem örültem neki, mert igazán sokat dolgozott egy szép eredményért. Biztos vagyok benne, ha nem hagyja abba a kemény munkát része lesz még a sikerben.

Nekem ez a helyzet a második helyet jelentette, aminek örültem, mert ebben a versenyben benne volt az is,hogy nem érek fel a dobogóra. Utólag értékelve a versenyen nyújtott teljesítményemet egyértelmű, hogy túl edzettem magam, az utolsó előtti héten mértéktartóbbnak kellett volna lennem. Mindent egybevetve boldog és elégedett vagyok, idén nyolc versenyből ötször voltam második és háromszor első..:)

Üdv:András"