2016 MTB Piknik - Vértesboglár
Kovács András
2016. Június 24.
Múlt szombaton volt 10 éves a vértesboglári MTB Piknik, melyen a családias hangulat mellett volt egy kis versengés is. András kollégánk természetesen rajthoz állt, az erről írt beszámolóját alább olvashatjátok. (A rendezvény - vagy nevezzük inkább közössének - facebook oldalán a versenyen készült képek között is böngészhettek!) "Egy hirtelen ötlettől vezérelve beneveztem erre a családias hangulatú versenyre, amit már tizedik alkalommal rendeznek meg. Azért gondoltam ezt jó ötletnek, mert mostanában nagyon nehezen veszem rá magam a résztávos edzésekre és mint tudjuk, a verseny a legjobb edzés, már ha a sportoló megfelelő alapokkal rendelkezik. Papp Attila ex-csapattársam szállított le minket Tádéval, gondoltam hátha ragad rám valami hasznos, egyikük fiatal és gyors, a másikuk komoly állóképességgel rendelkezik :)
Az 50km-es tárva a nevezés gyorsan ment, így bőven maradt időnk a bemelegítésre. Az tűnt a legészszerűbbnek, hogy megnézzük a pálya elejét és a végét. Igazából nem volt benne semmi érdemleges azon kívül, hogy volt jó néhány méretes pocsolya, amit a mélységük miatt okosabbnak tűnt kikerülni, plusz egy rövid meredek mászás, ami elég rosszul esett a srácok tempójában, ennek finoman szólva nem örültem.
A rajt másodperc pontosan zajlott, a tempó az elején nem volt vészes, szép fokozatosan vettük fel az utazósebességet. Bármennyire nem szerettem volna Attiláról leszakadni, egy hosszú aszfaltos részen kezdett távolodni és nem nagyon tudtam mit kezdeni a szituációval, ekkor a semmiből megjelent egy erős testalkatú srác és mozdonyként haladt el mellettem, minden erőmet össze szedve sikerült rákapcsolódnom és vissza tudtam zárkózni Attiláékra. Ettől a pontól éreztem, hogy nem lesz ma gondom, bírni fogom a komoly hajtást. A terep ismerős volt, sokszor bringáztam már erre, tudtam mire számíthatok. A Vérteskozmai hosszú katlanos lefelében előre álltam, mert nem akartam hogy feltartsanak, viszont pechemre utolértem egy erdészeti terepjárót, aki csak hosszú másodpercek után hallotta meg az ordítozásomat és nagy nehezen elengedett. Innentől magabiztosan haladtam, éreztem a lábaimban az erőt. Balázs úr is menetrendszerűen érkezett meg, de most inkább örültem neki, mert tudtam, hogy együtt jobban haladunk. Attila is előkerült, a barátok pedig mindig motiválóan hatnak egymásra:) A pályában a fő kihívást nem nagy kaptatók jelentették, hanem az utat teljes szélességében elfoglaló pocsolyák, plusz a burjánzó növényzet. Nekem is megkellet állnom kigyomlálni a hátsó soromat. Evvel együtt engem zavartak legkevésbé ezek a körülmények és szépen el is távolodtam a srácoktól. Ettől a ponttól már rá se néztem a km-órára, csak nyomtam ahogy bírtam. Szeretem ezt az állapotot, amikor a test és a elme elfogadja a komoly munkát és gond nélkül peregnek a kilométerek. Persze a vége előtt pár kilométerrel ismét megjelent Balázs úr és tudtam, hogy addig nem áll le, amíg utol nem ér. Amennyire csak lehetett meg akartam nehezíteni a dolgát,de ennek ellenére viszonylag hamar felért rám! Néhány kilométer múlva egy traktornyomos részen beijedtem és nagyot fékeztem, be is borultam a haszonnövények közé a láncom leesett, amit csak nagy nehezen tudtam vissza tenni a helyére. Balázs úr még várt egy picit, aztán tovább robogott, innentől már nem történt semmi érdemleges, nem egész 2 óra 10 perces idővel sikerült megcsípni a Master 2-s kategória 2-ik helyét , aminek nagyon örültem.
A pulzus adataim elég beszédesek lettek, az idei év legintenzívebb terhelése volt, ez 166-os átlagot és 177 maximumot jelentett. Üdv, András" A versenyen készült képekért az MTB Pikniknek és Kult Jánosnak tartozunk köszönettel!