2016 Mátra Maraton
Kovács András
2016. Szeptember 01.
"Már nagyon régóta ez a zárófutama az évnek,egy jól megrendezett verseny, jó helyen. Mi kellhet még...? Elsősorban motiváció. Ezzel nem álltam rosszul, de jól sem; ennyi év után nem olyan egyszerű dolog rávennie magát az embernek arra, hogy ne törődjön semmivel és hajlandó legyen rommá hajtania magát. Másodsorban szükséges egy versenyképes masina. Akik ismernek tudják, hogy ezt a részét sosem spóroltam el a múltban, (szerintem nekem volt az elsők között Magyarországon karbon montim) és utána sem apróztam el a technikai részét a sportnak. Sok nagy gyártónak használtam a csúcs bringáit, úgyhogy van viszonyítási alapom ahhoz, hogy tudjam minek kell megfelelnie egy modern mtb-nek! A mostani Merida big seven gépemet már három éve használom, és mondhatom tökéletes párost alkotunk. A legmeredekebb részeket is simán ki lehet vele tekerni és lefelé sincs előtte akadály. Ezt a két nagyon fontos követelményt csak kevés gyártó tudja ilyen magas szinten ötvözni. A bemelegítést elhagyva álltam be a rajtba, éppen csak egy kis egészségügyi kitérőt tettem az erdőben, hogy azért mégse félálomban kelljen elkezdenem a versenyt.
Nagy szerencsémre a spiccen lévők sem kapkodták el az első kilométereket, így volt időm felvenni az üzemi hőfokot és jó pozícióból kezdhettem meg a sípályát. A tetejénél, szokás szerint megint elvette az eszem a dobszóló, meg is előztem pár srácot és el is értem az aznapi max pulzusomat:). Az új pálya nagyon élvezetes volt, csak a szalagokkal bántak nagyon csínján, emiatt meg kellett osztani a figyelmet. Így a hiba veszélye fokozottabban jelen volt. Hamar leértünk Mátrafüredre és elkezdtük a nap leghosszabb emelkedőjét. Itt követtem el azt a hibát, hogy hagytam eltávolodni Vastag Szabolcsot és Veingartner Balázst. Utóbbi sporit viszonylag hamar utol értem, de sajnos Szabit már nem sikerült levadásznom. Ezek azért fontos momentumok , mert egyedül mindig nehezebb jó tempóban haladni és ha sikerül rákapcsolódni egy olyan versenyzőre, aki erős, biztos, hogy jobb eredményt lehet elérni. A pálya utolsó része majdnem teljesen megegyezett a régivel, élvezet volt rajta úgy közlekedni, hogy volt erő és lendület. Csak az elmulasztott alkalom helyett már nem adódott másik... Az eredményeket elemezve tisztán látszik, hogy minimum 5 perccel illett volna jobbat mennem. A helyezésem megegyezett a Bükkön elért eredményemmel, de míg ott az első helyezetthez képest csak 7 perccel maradtam el, addig itt viszont több mint 13 percet kaptam Berkes Janitól, akinek most is sikerült győznie! Idén már más dolgom nincsen a nyeregben, csak annyi, hogy jól érezzem magam. Ti is tegyetek így, az ősz is egy nagyon szép bringás évszak :) !! Üdv András " A képekért külön köszönet illeti Farkas Milánt!